Johannes Bobrowski Rügensche Küste

Rügensche Küste	Rügeni tengerpart
Blau	Minden levegő
aller Lüfte, Bläue,	kékje, kékség,
ertönend	felcsendülő
Licht!	fény!
Aber das Eisgebäu,	De a jégépület,
das umsunkne vom Grün	amely köré a zöld borult
-Wäldergewölk-	- Erdei felhőzet -
war und der Vorwelt wehender	volt és az ősvilág lebegő
Sagenlaut, das Klirren	mondahangja, a széttört dal
zerbrochenen Liedes;	csörömpölése;
es fuhren	kihajózták,
aus, die’s gesungen.	akik megénekelték.
Schwärme gehen im Meer,	A tengerben rajok vonulnak,
schweigende Züge	hallgató vonatok
aus fallendem Glanz, in der Tiefe	hulló ragyogásból, a sötétben,
ihrer Straße, im Dunkel	lent a város,
drunten die Stadt	az utcájuk mélyében
die schweren,	a nehéz,
ängstenden Türme.	félemlítő tornyok.
Mancher hört von Glocken	A távolban némelyik szélként hallja
ferne wie Wind den alten	a harangoktól származó régi hangot
Klang und wankt	és támolyog kunyhók közt.
um die Hütten. Sie fragen ihn nicht.	Meg nem kérdezik.