Johannes Bobrowski	Bobrowski Johannes
Osten	Kelet
Alle meine Träume	Az összes álmom
gehn über Ebenen, ziehn	síkságokon megy át,
unbetretenen Wäldern	szélvilágosan vonul
windhell entgegen, kalten	járatlan erdők, hideg,
einsamen Strömen, darüber	magányos áramok felé,
fernher Rufe schallen	fölöttük messziről zengnek
bärtiger Schiffer	szakállas hajósok kiáltásai.
Dort sind alle Gesänge	Ott minden ének
ohne End, im geringsten	végtelen, a legcsekélyebb
Ding steht Gefahr, vieldeutig,	dologban sok jelentésben a veszély,
nicht zu halten mit dem und	nem lehet feltartóztatni ezzel vagy azzal a névvel:
jenem Namen: Gefilde,	mezők, láp, a szakadék
Moor, eine Schlucht; wie Verhängnis	úgy, vág lefelé, mint a végzet,
schlägt sie hinab, bleibt, gemieden,	marad, elkerülendő,
dort um die niederen Hügel	ott az alacsony dombok köré
fliehn die Pfade davon.	elmenekülnek az ösvények.
Worte gelten nicht.	A szavak nem számítanak,
Aber ein Streicheln, Grüße,	de a simogatás, az üdvözlés,
Blitz unterm dunkelnden Lid	a sötétedő szemhéj alatt villanás
und in der Brust jenes Ziehn;	és a mellben az a vágy,
noch als Umarmungen stärker.	még erősebb, mint az ölelések.
Händler kommen von weit. Die	Távolról jönnek a kereskedők. Idegenek, akik köztünk
unter uns wohnen, sind Fremde.	élnek.
Unsicher gehn sie, fragend,	Bizonytalanul járnak, céltalan utakon, kérdőn,
ziellosen Straßen nach, hängen	mindig is
Fähren und Brücken immer	akaszkodnak kompok és
an, als wär dort Gewisses.	hidakra, mintha ott lenne
Wir aber kennen uns leicht.	valami biztos.
Unsre Gespräche steigen	De mi könnyen ismerjük egymást.
alle aus gleichem Grunde.	Beszélgetéseink mind ugyanabból az okból szállnak.
Und im Erwarten ewig	És mindvégig a szívünk
wohnt uns das Herz.	a várakozásban lakik.