Csoóri Sándor Herbstabende

CSOÓRI SÁNDOR
Őszi esték	Herbstabende
Túl sok van mindenből.	Es gibt zu viel von allem.
Még ezekből az őszi estékből is, amelyek	Auch von diesen Herbstabenden, die so
úgy zuhannak elém egymás után,	nacheinander vor mich stürzen,
mintha valaki	als ob jemand
egy örvénylő, kósza varjúcsapat sűrűjébe	in die Fülle einer strudelnden, streunenden
lövöldözne vaktában bele.	Krähenschar blind hineinschießen würde.
Élettelenül hullnak alá egyenkint	Sie trudeln einzeln herab, leblos
a magasból, s megmerevedett lámpaszemekkel	und mit erstarrten Lampenaugen
nézik göcsörtös fáimat. Tollazatuk	schauen sie meine maserigen Bäume.
szanaszét hever az udvaron,	Ihr Gefieder liegt verstreut auf dem Hof
s belemosódik a föld lágy aurájába,	und wäscht sich in die milde Aura der Erde,
bele testembe – én vagyok tán az esti udvar is?	in meinen Körper hinein - vielleicht bin auch ich der Hof?
Én, én az égi árnyékok lakóhelye, ahol nappal is	Ich, ich der Wohnort der Himmelsschatten, wo auch tagsüber dickbeinige Spinnen
nagylábú pókok lépkednek virágaimon?	auf meinen Blumen schlendern?
Édesem, válts meg engem, hadd legyek újra,	Meine Süße, erlöse mich, sei ich wieder der,
aki voltam: nem föld, nem világ, nem titok,	der ich war: nicht Erde, nicht Welt, kein
hanem, aki almát hámozott neked villanyfénynél,	Geheimnis, sondern der dir den Apfel bei elektrischem Licht schälte,
és válladon áthajolva	und sich über deine Schulter beugend die Gipfel
Ady Hóvár bérceit láthatta nagymessziről.	der Schneeburg von Ady in der Ferne sah.
Vad tornádók táncolnak most a tengereken,	Wilde Angreifer tanzen jetzt auf den Meeren,
a Föld elzüllött lángelméi.	die verlotterten Genies der Erde.
Ne engedd, hogy rontásuk megérintsen,	Lass nicht zu, dass mich ihr Fluch berührt,
ne engedd, hogy őrültségüket megkívánjam.	lass nicht zu, dass ich mir ihre Verrücktheit wünsche.
Ha estéim meghalnak is, úgy haljanak,	Wenn meine Abende auch sterben, sollen sie so sterben,
ahogy a szeretők, ha nincs más választásuk.	wie die Liebhaber, wenn sie keine andere Wahl haben.

Csoóri Sándor

És a világé leszünk újra - Und wir gehören wieder der Welt

http://youtu.be/J666blSMqE8

Mi maradt nekünk megint az évből?	Was ist uns wieder vom Jahr geblieben?
Semmi, csupán egy szemvillanásnyi nyár	Nichts, nur ein Sommer für ein Augenaufblinken
s két bokros domb között	und zwischen zwei Hügeln mit Sträuchern
egy zümmögő mező.	eine summende Wiese.
És séták és kutyák és fácánok, ahogy	Und Spaziergänge und Hunde und Fasane, wie
eltűnnek szemünk elől	sie vor unseren Augen verschwinden
a vállig érő fűben,	im bis zu den Schultern reichenden Gras,
és két három parázsló naplemente,	und zwei-drei glutreiche Sonnenuntergänge,
amelytől megpörkölődik	die Federn der Wiesenweihe
a rétihéják tolla.	zu versengen.
De néha, amikor a Nagykevély mögül	Aber manchmal, wenn hinter dem Nagykevély
megkondul egy egy sóvárgó harang,	eine sehnsüchtige Glocke läutet,
szemünk láttára	keimen in unserem Augenschein
székesegyházak bújnak elő a földből,	aus der Erde Dome hervor
mint titáni csigák,	wie Schneckentitane
foszforeszkáló szarvaikkal.	mit ihren phosphoreszierenden Fühlern.
És máris csillagok ereszkednek le sárgán	Und schon sinken Sterne gelb auf verdunkelte
elhomályosult városokra,	Städte hernieder,
és susogni kezdenek északon, fönn az erdők,	und es beginnen in der Nacht oben die Wälder zu flüstern,
s jeltelen sírjából váratlanul Mozart lép elénk,	und aus seinem zeichenlosen Grab tritt unerwartet Mozart hervor,
leomló parókája: lidérces vízesés.	seine füllige Perücke, ein albhafter Wasserfall.
És a világé leszünk újra,	Und wir gehören wieder der Welt,
sok sok világé az elvadult mezőn.	gehören vielen Welten auf der verwilderten Wiese.
Egy gólya szárnyal lassan a bécsi dóm felé,	Ein Storch fliegt langsam zum Wiener Dom hinauf,
szárnyain virágpor száll,	auf seinen Flügeln steigt Blütenstaub,
s a tóból néhány vízcsepp.	und aus dem See ein paar Tropfen Wasser.

Csoóri Sándor: Nyár	Sommer
Az asztallapja piros, sugaras cimbalom –	Mein strahliges Cembalo, rot seine Tischplatte –
sárga ördög a Nap, táncol az asztalomon,	auf meinem Tisch tanzt, ein gelber Teufel, die Sonne,
lábától por verődik, finom nyüzsgésű por	Staub steigt, feiner schwärmender Staub von seinem Fuße
s a fényben, porban egy tulipán fuldokol.	und im Licht, im Staub erstickt eine Tulpe.
Mindent fölgyujt a nyár, hol vagytok madarak?	Alles zündet der Sommer an, wo seid ihr Vögel?
csontig csapó tüzek szállnak az ég alatt.	Bis auf den Knochen schlagende Feuer steigen unter dem Himmel.
Lovak pofája habzik, mintha sört ittak volna	Das Maul von Pferden schäumt, als ob sie Bier getrunken haben,
betérve egy barna, zümmögő italboltba.	eintretend in einen braunen, summenden Getränkeladen.
A körutak fölött meghalt, meghalt a szél,	Über den Ringstraßen schon der Wind gestorben ist
autók virág kereke lefonnyad, elalél,	die Blume der Autoreifen abgewelkt, ohnmächtig,
kátrányszag émelyít, mint romló liliomszag	Teergeruch ekelt an, wie ein fauliger Geruch von Lilien
s ha netalán elájulsz, fölötted fagylaltoznak.	Und wenn du dann umfällst, sie über dir Eis essen.
Fejedet kapkodod? tüzet látsz mindenütt:	Du hältst dir den Kopf? Siehst überall Feuer:
a kirakatban égnek trombiták, hegedük,	Im Schaufenster brennen Geigen, Trompeten,
s nézd csak az ujságárust, máglyán ül, kiabál,	und schau nur den Zeitungsverkäufer, er sitzt auf dem Scheiterhaufen, schreit,
ujságok fehér lángja lobog vállainál.	bei seinen Schultern lodert die Flamme der Zeitungen weiß.
Ördög nyár, pusztító! hűvös szobákban jó csak,	Teufel Sommer, zerstörender! Nur gut ist es in den kühlen Zimmern,
hol zöld húsú növények kígyóként imbolyognak,	Wo grünfleischige Pflanzen als Schlange schlingern,
s nők járnak meztelen hideg tükrök előtt,	Und Frauen vor nackten kalten Spiegeln hinstaken,
hordván testükben bűnt, szépséget, temetőt.	in ihren Körpern die Sünde, die Schönheit, den Friedhof tragen.
Ha még szeretlek nyár, ezért szeretlek én,	Wenn ich dich noch liebe Sommer, liebe ich dich deswegen,
e hűvös zöld szobákba hivó szerelmekért,	der in die grünen Zimmer rufenden Liebenden wegen,
a meztelen magányért, mely világeleji	der nackten Einsamkeit wegen, mit der Freude des
örömmel áld meg, mint egy ősi vallás	Weltbeginns segnend,
bűnös istenei.	wie die sündigen Götter uralter Religionen.

Csoóri Sándor költő (Zámoly, 1930. február 3.–) 

Csoóri Sándor Nyári óda

Csoóri Sándor: Nyári óda	Sommerode
i
Áll mozdulatlanul minden.	Es steht alles bewegungslos.
Az elpilledt levélrések között	Zwischen den ermatteten Blattrissen
csak a habókos legyek bújócskáznak.	spielen nur einfältige Fliegen Verstecken.
Fölsír egy hascsikarásos szúnyog a délutánban,	Am Nachmittag heult eine Mücke  mit Bauchgrimmen auf
s aztán, mint a csecsemők, tovább alszik.	und schläft dann weiter wie die Säuglinge .
Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.	Ruhe, Ruhe. Auch das Ohr wird innen still.
Most születik az arany, a tűz, a méz,	Jetzt werden Gold, Feuer und Honig geboren,
s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak.	und sogar die Wonneringe bekommen jetzt Flügel.
Elég csak a szememet lehunynom:	Ich muss nur meine Augen schließen:
sikoltás előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.	vor dem Aufschrei stehende Pupillen fliegen vor meinem Gesicht hinweg.
Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása szüremlik hozzám,	Das Auflodern von Strohballen vergangener Sommer dringt zu mir vor,
s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált.	und aus der Tiefe des Dreschplatzes schreit ein an Hitzeschlag leidender Hahn.
Ó, halhatatlan júliusaim! Remeg a levegőég köröskörül,	O, meine unbeschreiblichen Julimonate. Herrlich der Lufthimmel überall,
s fehér rakétaként száll föl lassan a zámolyi templomtorony.	und als eine weiße Rakete steigt langsam der Kirchturm von Zámoly auf.
Út a végtelenbe, minden határon túlra:	Weg in die Unendlichkeit, über alle Grenzen hinweg:
ez voltál nekem nyár, és ez is maradsz,	das warst du für mich, Sommer und bleibst das auch,
hisz magam is fény vagyok:	da doch auch ich Licht bin:
csavargó, boldog, emberi tűz.	ein Landstreicher, glückliches, menschliches Feuer.
Ha nem tudnád még:	Wenn du es noch nicht wissen solltest:
nyomozz utánam titkosan	dann spüre mir heimlich nach
rigók közt, vizek fölött.	zwischen Amseln, über den Wassern.
Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.	Ich sitze in einem Garten, es kann auch schlechtes Wetter zu mir kommen.
Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg	Zischende, feurige Drähte können auf meine
dúdoló fáimat, s a szomszédos dombtetőt.	dudelnden Bäume klettern, und auf die Spitze des Hügels in der Nähe.
Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg	Im Brandgeruch bleibst  auch dann du in Erinnerung,  Sommer, mit deiner heißen Mundwärme
forró szájmelegeddel nyár, s vibráló egeiddel.	und deinen vibrierenden Himmeln .

Szécsi Margit Cigány Pihenő

Szécsi Margit
Cigány pihenő	Zigeunerrast
Most már jönnek a sátoros évek,	Jetzt kommen schon die Zeltlagerzeiten,
tűzhely, hódolat ünnepi télnek.	Feuerplatz, festlich Winter bereiten.
Az igazság sátora rajtam	Auf mir das Zelt der Wahrheit gespannt
mély a menny, számos csillaga harsan,	der Chor der Sterne am Himmel tief schallt,
ide küldi örök riadóját,	hierhin schicken sie ewigen Schrecken,
ide hullnak a télbeli rózsák.	fallend des Winters Rosen sich strecken.
Égő csipkebokrában a vérnek	In dem Dornenstrauch des Blutes brennend
magas énekét fújja a lélek:	bläst die Seele gar hohe Gesänge:
Csak a száműzött csók magasának	Bloß zu dem verbannten Kuss aus der Welt
jegyzett el még ő is: a bánat.	hat sich nun noch der Kummer gesellt.