Lidérces szenvedéllyel vonult
|
fölöttem át a nyár éjféli zápor.
|
Elégiákkal megrakott vonatok
|
csattognak úgy, ahogy
|
a tonnás mennydörgések gördültek tova.
|
Kiálltam a fülledt teraszra bőrig ázni
|
s olyan volt ez a félnomád félvad álom,
|
mint a szerelem veled.
|
Testem egész hosszában éreztem
|
a testedet az égből lezuhogni.
|
Egy-egy hátraforduló villám
|
tán alvajárónak látott.
|
|
Um Mitternacht zog ein
Sommerschauer über mich
|
mit alpartiger Leidenschaft hinweg.
|
Es rattern mit Elegien beladene
Waggone,
|
so wie die tonnenschweren
Gewitter ferner
|
rollten.
|
Hinaus ging ich auf die schwüle
Terrasse
|
auf die Haut nass zu werden,
und dieser halb nomadenhafte,
|
halbwilde Traum war wie mit dir
die Liebe.
|
In der ganzen Länge meines
Körpers spürte ich
|
den deinigen aus dem Himmel
stürzen.
|
Manch sich zurückwendender
Blitz
|
sah mich vielleicht als
Schlafwandler.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése