Csoóri Sándor

És a világé leszünk újra - Und wir gehören wieder der Welt

http://youtu.be/J666blSMqE8

Mi maradt nekünk megint az évből?	Was ist uns wieder vom Jahr geblieben?
Semmi, csupán egy szemvillanásnyi nyár	Nichts, nur ein Sommer für ein Augenaufblinken
s két bokros domb között	und zwischen zwei Hügeln mit Sträuchern
egy zümmögő mező.	eine summende Wiese.
És séták és kutyák és fácánok, ahogy	Und Spaziergänge und Hunde und Fasane, wie
eltűnnek szemünk elől	sie vor unseren Augen verschwinden
a vállig érő fűben,	im bis zu den Schultern reichenden Gras,
és két három parázsló naplemente,	und zwei-drei glutreiche Sonnenuntergänge,
amelytől megpörkölődik	die Federn der Wiesenweihe
a rétihéják tolla.	zu versengen.
De néha, amikor a Nagykevély mögül	Aber manchmal, wenn hinter dem Nagykevély
megkondul egy egy sóvárgó harang,	eine sehnsüchtige Glocke läutet,
szemünk láttára	keimen in unserem Augenschein
székesegyházak bújnak elő a földből,	aus der Erde Dome hervor
mint titáni csigák,	wie Schneckentitane
foszforeszkáló szarvaikkal.	mit ihren phosphoreszierenden Fühlern.
És máris csillagok ereszkednek le sárgán	Und schon sinken Sterne gelb auf verdunkelte
elhomályosult városokra,	Städte hernieder,
és susogni kezdenek északon, fönn az erdők,	und es beginnen in der Nacht oben die Wälder zu flüstern,
s jeltelen sírjából váratlanul Mozart lép elénk,	und aus seinem zeichenlosen Grab tritt unerwartet Mozart hervor,
leomló parókája: lidérces vízesés.	seine füllige Perücke, ein albhafter Wasserfall.
És a világé leszünk újra,	Und wir gehören wieder der Welt,
sok sok világé az elvadult mezőn.	gehören vielen Welten auf der verwilderten Wiese.
Egy gólya szárnyal lassan a bécsi dóm felé,	Ein Storch fliegt langsam zum Wiener Dom hinauf,
szárnyain virágpor száll,	auf seinen Flügeln steigt Blütenstaub,
s a tóból néhány vízcsepp.	und aus dem See ein paar Tropfen Wasser.